↑ Return to 2015

Szentségimádási nap (2015.01.25.)

IMG_1043


“Imádlak téged, Jézus, mert jelen vagy közöttük az Eucharisztiában.

Szeretlek, mert a szeretet arra ösztönzött, hogy velünk maradj.

Hiszek benned, Jézus, mert a te szavad mindenható.”

 

Kunsziget község kijelölt Szentségimádási napja minden évben Vízkeresztet követő 3. vasárnap, amely időn január 25-ére esett. Az ünnepi napot reggel 8 órakor szentmisével nyitottuk meg, majd azt követően Winkler Zsolt plébános kihelyezte az Oltáriszentséget. A délelőtt folyamán a férfiak, kora délután pedig az asszonyok tartottak szentségimádási órát. Délután 3 órakor a gyerekeknek volt szentségimádási órájuk. A nap zárásaként pedig este 5 órakor ünnepélyes szentségimádási órán volt lehetőség belekapcsolódni az imádságba. Utóbbi két imaórának vezetője Brezina Balázs Győr-Nádor város segédlelkésze volt.


Balázs atya gyerekekhez szóló gondolataiból:

IMG_1036A Szentség-imádáshoz szükség van részünkről csendre és jelenlétre.

Meg kell tanulnunk lecsendesíteni a szívünket Isten jelenlétében annyira, hogy hallhatóvá váljon a Szeretet hangja. A csend a Szentségimádás egyik legfontosabb része. A személyes találkozáshoz el kell csendesedni. Fontos megteremteni ehhez a csend külső feltételeit is. Fontos a hangos imádság, de még fontosabb, hogy meghallgassuk és meghalljuk, mit mond nekünk itt és most az Eucharisztiában valóságosan jelenlévő Jézus. Ő szeretne minket is magához édesgetni a szeretet puha kötelékeivel.

Isten örök jelen, találkozni Vele csak a jelenben lehet. Mi emberek, sajnos vagy a múlt törmelékeiben kutatunk, vagy a jövő képeit rajzolgatjuk magunk elé; akár beszélgetünk valakivel, akár imádkozunk. Elfelejtettük, mit jelent a találkozásainkban jelen lenni. Újra kell tanulnunk ezt is. Az imáinkat is kitöltjük „programokkal”, és nem figyelünk igazán arra, aki teljes szeretetével figyel ránk.

Mire hív Jézus a Szentségimádásban? Szolgálatra, lemondásra, szeretet válaszra.

Nemcsak önmagunk miatt megyünk Szentségimádásra, nemcsak a Jézussal való személyes találkozás ajándékáért, hanem másokért, a Test többi tagjáért is. Mi is közbenjárunk másokért, csendben odavisszük Jézus elé azokat, akik szükséget szenvednek, vagy akiket a szívünkbe zártunk. Megvalljuk Istennek, hogy nem tudjuk megoldani az életüket, és még azt sem tudjuk, mire volna igazán szükségük. Nem tehetünk jobbat, mint az Ő szeretetébe helyezzük őket.

Lemondunk a jóról egy nagyobb jó kedvéért. Pedig rengeteg jó dolgot lehetne a „semmittevés”, a Szentségimádás ideje alatt is csinálni. Úgy gondoljuk, másokkal jót tenni százszor többet ér, mint egyszerűen csak időzni Annak jelenlétében, aki minden jóság forrása. Annál nagyobb jó nincs, mint hogy Isten jelenlétében lehetünk, aki a legnagyobb Jó, a tökéletes Szeretet és Irgalom. Megfontolandó Teréz Anya gondolata: ha nővérei megrövidítik a Szentségimádás idejét azért, hogy több jót tehessenek a rászorulókkal, akkor egy idő után már nem fogják felismerni és megszeretni a megtört embertársaikban jelenlévő Krisztust.

Mindent megelőz az életünkben Isten ingyenes, feltétel nélküli szeretete irántunk. Ő az, aki szeretetében odáig ment, hogy jelenvalóvá tette Magát az Oltáriszentségben. Láthatóvá, tapasztalhatóvá, érzékelhetővé. Alázatában alkalmazkodott teremtett létünk igényeihez. Minden idő, amit Vele töltünk, válasz az Ő szeretetére.

Jézusom, Szűz Mária méhében testté lett Ige, hiszem, hogy itt jelen vagy, és arra kérlek: csak egy szót szólj, és meggyógyul az én lelkem és testem. Gyógyíts meg, hogy mindig a te jelenléted temploma lehessek, és te bennem lakhass. Gyógyíts meg minden szívet, minden lelket; gyógyítsd meg a családokat és közösségeket. Álld meg Egyházadat, hogy teljesen a te tested lehessen a világban – templom, ahol te vagy jelen. Álld meg és gyógyítsd meg a betegeket.

Úr Jézus, aki megtestesülésed által velünk maradtál, tiéd minden hála, tisztelet, dicsőség és áldás, mert élsz és uralkodol mindörökkön örökké.

Ámen.

 IMG_1045



Gondolatok az esti ünnepélyes szentségimádás elmélkedéseiből:

Mikor mi papok, az Anyaszentegyház nevében megbízottak, ezt mondjuk, hogy „Ez az én testem”, akkor Ő is mondja velünk, rajtunk keresztül. Mi vagyunk a passzív cselekvők, Ő a mozgató. „Ez az én vérem.” Kimondhatatlan, amit itt cselekszik és cselekszünk Vele együtt.

Létrehozta az Oltáriszentséget. Mert ez nem fogalom, nem valami elmélet. Valóság. Itt történik.

Az is itt történik, hogy itt adunk hálát Vele együtt az Atyának és magasztaljuk az Atyát. És fölemeljük a szívünket.

Az is valóság, hogy itt veszi el a világ bűneit az áldozatával, itt vállalja magára minden nap, minden alkalommal ezer és ezer helyen. Elveszi a világ bűneit.

Az is valóság, hogy eljön mindegyikünkhöz és táplál. A táplálék csak látszólag passzív. A legcselekvőbb, amit el tudunk gondolni. A táplálék, mikor magunkhoz vesszük, akkor dolgozni kezd bennünk, és a szervezetünket is munkára készteti, hogy földolgozzuk. Itt meg Ő dolgoz föl bennünket.

Hallatlan tevékenységet fejt ki itt az Úr Jézus. Azt is mondhatná, hogy: – Építem itt az Egyházamat.

Mint ahogy sok-sok lisztszemecskévé őrölt gabonaszemből áll össze a kenyér, úgy itt készíti az Egyházát, ezt a sok-sok emberből összeálló titkot, amikor összegyűjtött bennünket itt, az Isten szétszórt gyermekeit, és gyűjt is össze az egész világon most is embereket ide. Minden embert megragad.

Ámen.

Az adott cikk linkje: http://www.kunsziget.plebania.hu/esemenyek-unnepek/archivum/2015-2/szentsegimadasi-nap-2015-01-25/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This blog is kept spam free by WP-SpamFree.